Hogyan hímezzünk óriás keresztszemeseket? - II.

Az óriás keresztszemesek hímzését bemutató sorozat nagyon izgalmas részéhez érkeztünk. Végre konkrét lépéseket tehetünk az első öltések felé. Az előkészületek során segítségül hívjuk kis barátainkat a táblázatkezelőt és jelölőfilcet, nem félünk használni a varrógépet és jó sok sorozatrészt töltünk el bobinázással, és a végén még egy bevásárlólistát is írunk.

Az óriás hímzésekkel foglalkozó sorozat első részében megmutattam, honnan vehetsz mintát, milyen a mintaív, illetve már felmerült pár kérdés azzal kapcsolatban, hogyan is kell egy ilyen keresztszemest előkészíteni.

A kelme

Az első és talán az egész hímzést meghatározó kérdés az, hogy milyen anyagra készüljön el a hímzés? Akkoriban, amikor ezen filozofáltam, éppen 27 ct-s hímzővászonra öltögettem, nagyon kedveltem, és már-már arra hajlottam, hogy akkor ez lesz az igazi, de mire kész lettem a mintával rájöttem, hogy annyira talán mégsem szeretek hímzővászonra hímezni, hogy éveken keresztül minden nap elővegyem. Átgondoltam, hogy milyen kézimunkákat csináltam eddig, és mely anyagok voltak a kedvenceim, és dobogó első helyére a 16 ct-s Aida került.

Kikerestem az anyagokat taglaló táblázatból, hogy a 16 ct-s Aidából mennyit javasol keretezési ráhagyással együtt. Széltében 170 cm, hosszában 124 cm. 180 x 150 cm 16 ct-s Aidát vettem. Mielőtt levágtam volna az anyagot a pontos méretre, kimértem felülről és a baloldalról 10-10 cm-t, ez lesz majd a keretezésre szánt szegély. A megjelölt ponttól egyesével leszámoltam vízszintesen a 970 öltést, függőlegesen pedig a 680-at. A jelölőfilccel 10 öltésenként pont úgy bejelöltem az osztásokat, mint ahogy a mintaíven is szerepel. Ez talán túl óvatoskodó, felesleges lépésnek tűnik, de jobb a biztonság, bele se merek gondolni, ó borzalom!, ha évek múlva kiderül, hogy valahogy elmértem az anyagot, és nem fér ki a hímzés. Ezt követően körbe szegtem az anyagot, így vigyázok rá, hogy a hosszú idő alatt, amit együtt töltünk ne foszoljon ki.

Amikor mindezzel végeztem és elégedetten összehajtogattam, akkor éreztem meg igazán a dolgok súlyát. Mérlegre vele! Ez bizony 40 dkg. Lesznek még ezzel logisztikai problémák!

Az anyaggal tehát megvagyunk, jöhetnek a fonalak.

Az osztott hímzők

A mintaíven a DMC hímzőfonalakhoz kódolták a jeleket, és a szükséges mennyiséget cm-ben adták meg. A táblázatban kikerestem a 16 ct-s Aidához tartozó fonalmennyiségeket, és bár eleinte nem akartam, mégis egy táblázatban számoltam ki, hogy pontosan hány motringra van szükség az egyes színekből.

A számítás alapja az, hogy egy motringban 8 méter fonal van, tehát, ha 303,9 cm-t ad meg a minta, akkor egy db elég lesz. A táblázatból kiderült, hogy van olyan fonal, amiből mindössze 4 cm-re lesz szükség. (Naná, hogy pont az a szín nincs meg nekem.)

A 142 színből összesen 373 motring fonalra lesz szükség a teljes kép elkészítéséhez. A fonalakat érdemes 1-2 éven belül beszerezni, hogy nagyjából azonos festési periódusból kerüljenek ki a színek, így a végén nem fordulhat elő az a kellemetlen meglepetés, hogy a hímzés végefelé “kiugrik” a képből az eltérés a festési eljárásban.

Amikor már megvoltak a számok, kb. fél évet szántam a DMC-k beszerzésére, apránként vettem meg őket, mert hát így egyszerre nagy kiadás lett volna.

Úgy gondoltam, hogy a fonalrendező dobozokba egyszerre egy szín kerül mindegyikből. A DMC fonalrendező dobozaiba 90 db teljes motring fonal fér bele feltekercselve, így két dobozra van szükségem. Jöhetett a fonaltekercselés és a bobinák feliratozása. A fonalkiosztásban emelkedő számsorrendben adták meg a DMC színkódokat, így én is így rendeztem be a dobozaimat. Jó pár sorozatrészt megnéztem, mire bobinára kerültek a fonalak. A végén szemet gyönyörködtető lett a végeredmény.

Milyen és mennyi tű legyen?

A 16 ct-s Aidához a gyártók 26-os tűt ajánlanak, én azonban az egy számmal kisebb 28-as tűméretet szeretem igazán, így ismét arra esett a választásom. Mivel ránézésre is látszik, hogy meglehetősen konfettis a minta abban egészen biztos voltam, hogy nem fogom kedvem lelni abban, hogy egy tűvel hímezzek, és folyton be- és kifűzögessek, így megszavaztam minden fonalnak egy tűt, plusz még az eltörésekre, elhagyásokra rászámoltam, így 150 db tűvel vágok bele az óriás hímzésbe.

Hogyan kezelem így hímzés közben a fonalakat? A 6 szálból megmaradt négyet visszatekerem az eredeti bobina köré, amikor végeztem az adott színnel, akkor beletűzöm a tűt a bobinán lévő fonalba.

Ráma vagy állvány?

Szólnak érvek az állványon való hímzés mellett, mint például, hogy sokkal nagyobb anyag van egyszerre a látómezőben, nem kell folyton elpakolni. Hátránya, hogy kell egy fix hely ahová leteszem, ahol jól meg tudom oldalni a világítást és a nagyítást is, valamint van hely a fonaltartó dobozoknak és a mintaívnek is. Remek megoldások vannak erre, de most részben helyhiány, részben pedig azért, mert szeretem még lakáson belül is hozni-vinni a hímzéseimet nekem ez esetben is praktikusabb a ráma. Kisebb megoldandó feladat, hogy mi legyen az anyag rámán kívüli részével. Egyik szakkörös kispajtásom is óriás képet hímez épp, tőle lestem el hogyan lehet praktikusan kezelni az anyagot úgy, hogy még az elkészült hímzésre is vigyázzunk. Röviden a lényeg: a rámát a hímzendő területre kell illeszteni, két oldalról feltekercselni, mint egy bejglit, majd a két végét egy-egy hajgumival összefogjuk, a rámához közeli részt két oldalról két nagy irodai kapoccsal a rámához fogatjuk.

A kelme berácsozása

Már régóta úgy hímzek, hogy vízreillanó filccel bejelölöm az anyagot a mintaív által megadott egységekben. Ennek az az előnye, hogy a mintaívre rápillantva is azonnal tudom, hogy jó helyre teszem-e az öltéseket, ha úgy hímzek, hogy egy adott színt végig kihímzek, akkor a rácsok jó viszonyítási pontok a pontos öltésekhez. Egyszerre mindig csak annyit rácsozok be, amennyi az adott lapon van.

A haladás jelölése

Egyszerűbb mintáknál is jelölöm az elkészült keresztszemeket, ilyen konfettisnél pedig még az előjelölést is bevezetem: jelesül egy világosabb színű filccel megjelölöm a kihímzendő jeleket, majd amikor kész, akkor egy sötétebbel áthúzom. Való igaz, hogy ez időigényes munkálat, de fekete-fehér mintákon nem szeretem annyira keresgélni a sok egyforma jel között, hogy merre is tovább.

Vannak ma már olyan applikációk, amelyek segítségével akár digitálisan pl. egy tableten is előre ki lehet jelölni a jeleket, majd a kihímzett részt pedig egy mozdulattal készre lehet állítani. Ezek az applikációk akár már azt is kiírják, hogy hány százalékával vagy kész a hímzésnek. Az egyik ilyen, amiről olvasgattam az a Pattern Keeper nevű alkalmazás, az androidos áruházban megtalálod, ha érdeklődsz ilyen dolgok iránt. Őszintén szólva nekem a hímzés pont a digitális világból való kilépést jelenti, szeretek közben filmet, sorozatot, hangoskönyvet vagy podcastet hallgatni, tehát nem feltétlen vágyom arra, hogy még hímzés közben is a digitális világ vegyen körül. Mivel 200 oldal a minta, bőven belefér a kísérletezgetés, még az is lehet, hogy kipróbálom, és akkor feltétlen beszámolok róla.

Tehát egyelőre marad a papíron való jelölés a fent említett módszerrel. Ha már papír, természetesen mindig csak az aktuális mintaívet nyomtatom ki, így nem hagyom el, nem megy tönkre és nem kell őrizgetni a többit.

Hímzésre kész

Ennyi előkészület után minden készen állt a nagy hímzésre. Megérte a belefektetett munka az előkészületekbe, hiszen ekkora hímzésnél különösen érvényes, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.

A kezdő képem a hímzésről